:D

"-sok vagyok?
-igen, sok vagy.
-de ha sok vagyok szóljál nyugodtan!
-jó majd szólok.
-de nem érdekel...
-tudom...."

mi maradt?

"Az ember utasítsa el azt, amivel nem ért egyet, ne alázkodjon meg, még ha ennek következtében kellemetlenebb helyzetbe kerül is átmenetileg. És próbálja meg értékelni az új helyzetben a jót. Mindig azt kell nézni, ami marad és nem azt, ami elveszett." 

(Konrád György)


maradni? maradt bőven. a legfontosabb a szabadság. az, hogy nincs senki akinek el kellene számolnom az időmmel. vagy, hogy kivel voltam, és mikor mit csináltam. de ha lenne akkor is legyen ez az elszámolás érzelmekkel és örömökkel teli, ne pedig sablonos, kényszeredett mert abban semmi jó nincs. élvezzük azt amink van. ne pedig kínosan érezzük magunkat azért amit tettünk. élvezzük a pillanatot!!! és ne bánkódjunk a múlt miatt....

az mondják engedd el és visszajön hozzád. ez az új trendi. az új agykontroll. ha rágörcsölsz nem kapod meg. de a "régi" agykontroll szerint csak akarni kell a jobb és bal agyféltekéddel és a tied lesz bármilyen célt is tűzöl ki magadnak.
mit is jelent elengedni?

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla,
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni;
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet,
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol,
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat,
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... Bízol egy felsőbb rendűben.... és jobban szeretsz. 

 

hogy lehet könnyen megélni  mikor rájössz, hogy akit szeretsz az már fikarcnit sem gondol rád? mit lehet ilyenkor tenni? amikor azon emészted magad, hogy tudod hol rontottad el, de már nem mondhatod el neki, hiszen beszélni sem beszél veled. amikor próbálsz háttérben maradni és csendben jókat kívánni neki, legyen boldog, legyen szép napja, legyen jó élete. próbálsz a gondolataiddal segíteni neki, de őt ez már nem érdekli. mit csinálj ha te az a típus vagy aki ha választ akkor akár örökre választ. hosszú-hosszú idő amíg tovább tudsz lépni. mikor kívülre azt mutatod, hogy minden rendben és igen ha vannak körülötted és terelik a gondolataidat akkor jól is érzed magad, de ez sem mehet állandóan. nem mindig lehet veled valaki. ilyenkor marad a zene. amikor hallgatod és kikapcsol. ilyenkor marad az erdő, a mező és a föld. a csillagok az égen. és persze a remény. talán rájön, hogy nem volt olyan nagy hiba azt elkövetni. talán nem azért tetted vagy mondta, mert bántani akartad. talán rájön, hogy nem adott esélyt, hogy megmutasd magad igazán. hogy az élet nem olyan rémisztő vele. hiszen ő is szabad akar lenni a maga módján. nem akar összeköltözni és nem akar elszámolni. élni akar. azt tenni ami neki jó és hagyni, hogy azt tegye a másik amihez kedve van. támogatni és segíteni a másikat. és persze élvezni a társaságát, az ölelését, a szerelmét, minden kötöttség nélkül. aztán, hogy ebből mi lesz az már a jövő. de, hogy egyáltalán semmi?

vagy a másik lehetőség, hogy csendben magadba roskadsz és éled az élet. aztán ha minden jól megy akkor ez szépen a múltba réved. ott marad és többet nem jön elő. aztán valaki észre vesz, akit te is észre veszel és akkor a múltnak tényleg annyi. és kezdődhet a jövő. de vajon tényleg bízhatunk? tudunk bízni? főleg ha nem először égetjük meg magunkat.
vagy tényleg a remény hal meg utoljára?

érdekes és tanulságos :)

egy ember elindult az úton, nem voltak céljai, se semmije. ment mendegélt, majd beleütközött egy falba. felnézett de nem látta a végét. lenézett de nem látta a végét, elnézett jobbra elnézett balra de nem látta a végét. aztán elindult a fal mentén egyszer csak talált egy ajtót. át akart rajta menni de  az ajtó előtt ül egy ember, ki megálljt parancsolt.
-szeretnék átmenni-mondta a férfi
-még nem jó, még nem vagy felkészülve, majd szólok-válaszolt az öreg
az ember megkérdezte egy óra múlva, hogy átmehet-e
-még nem vagy felkészülve majd szólok.
eltelik egy nap
-most már mehetek?
-még nem majd szólok..
eltelik egy hét, egy hónap egy év, két év
-most már mehetek?
-még nem.
-de akkor mikor? mi van az ajtó mögött?
-azt senki sem tudja. ki tudja mi lehet az ismeretlenben...

tanulság? merj beleugrani az ismeretlenbe. állj fel és nézz szembe önmagaddal és ugorj, lépj :)