mit is mondhatnék erre...:)

„Ha találsz egy lányt, aki olvas, tartsd magadhoz közel. Amikor hajnal kettőkor a kezében egy könyvvel találod zokogva, miközben a mellkasához szorítja, csinálj neki egy teát, és öleld meg. Lehet, hogy egy pár órára elveszíted, de mindig vissza fog jönni hozzád. Úgy fog beszélni a szereplőkről, mintha valódiak lennének, mert valójában egy ideig azok, mindig is azok voltak. Megérdemelsz egy lányt, aki a legszínesebb képzeletet adja neked: a világot és mindent, ami mögötte van. Válassz egy lányt, aki olvas. Vagy tudok jobbat. Válassz egy olyat, aki ír.”

Rosemarie Urquico

elengedni...

"ha szeretsz valakit, engedd el. ha zaklatnod kellett valószínűleg soha sem volt a tied...."

az írás

"futott néhány kört a szőnyegen. lassan lehiggadt. leült az asztala mögé. tenyerébe hajtotta a homlokát. lehunyta a szemét. koncentrált. végre teljesen megfeledkezett slavikról, kendáról és julia barone hazajáró szelleméről.elővette jegyzeteit. mágnes lemezt dugott a videó íróba. cigarettát harapott a fogai közé.délben fatime, a török szoba lány tálcán hozta be az ebédjét. délután érintetlenül kivitte. este beóvakodott, az ebédlőbe hívta családi vacsorához. később megjelenik slavik, egy percig álldogál a nyitott ajtóban, majd visszahúzódott. éjfél tájt phedra felküldött egy tányér szendvicset, egy kancsó rostos gyümölcs levet, kávét, cigarettát. fayben megüzente: köszöni. előfordult, hogy felkelt az asztaltól, géptől. lezuhanyozott, végigdőlt az ágyán, aludt néhány órát. időnként kiment a kertbe. járkált a fák alatt, úszott húsz hossznyit a medencében. olykor megjelent az ebédlő asztalnál. mosolygott, tekintete azonban a távolba veszett. semmi sem hozhatta ki a sodrából. még az sem, hogy senki nem rabolta el slavikot. mintha észre sem vette volna: megérkezett az ősz. rőt levelekkel tutajozott a medence vizén a szél. fayben nem fázott. minden reggel leúszta a penzumot, azután visszatért a szobájába. dolgozott. áradt belőle a történet; minden egyes kép kockája a helyén volt, csak be kellett írnia a gépbe.ha nagyon kimerült, felpattant a honda nyergébe, és elgurult az autó parkolóba. áthajtott a városon, kemping buszokat követett. tudta, hogy reménytelen. amikor hazaért, enyhe bűntudat inalt át a lelkén. már régen az volt az érzése, hogy phedra beszélni szeretne vele. három hónapig tartott az önkívület. nem az alvás, hanem a munka éltette. végül úgy csitult el a meséje, ahogy a szeretkezés hullámverése csillapul;csendesen, gyengéden partra lelve; a homokon elnyúlva, simogató meghittségben. elkészült. olyan üres lett az agya, mint négy kipakolt bőrönd. ekkor feltámadt a falánksága. belevetette magát a külvilágba, miként a szivacs merül a vízbe, hogy teleszívja magát. az élményekre, színekre, ízekre, hangulatokra kiéhezett vámpír hajszolta."

Ez a férfi lesz az Igazi...(előkelő idegentől lopva...)

Minden nő találkozik egy napon azzal a pasival, akinek mindent, vagy bármit megtesz... 
Kérés nélkül is...
Akarni fogja minden porcikáját... 
Akarni fogja minden porcikájával együtt... 
A nedveivel együtt... 
És ez a férfi lesz az igazi...

a kutya...

A Kutya az a csoda mai nem három napig tart....

Te anya, azt a virágot hogyan kell locsolni?

Te anya, azt a virágot hogyan kell locsolni? (...)
Úgy kell locsolni, hogy őszinte vagy a lánnyal, figyelsz rá, de ő is figyel rád, nem veszekedtek egymással, hanem még időben megbeszélitek a problémákat, betartjátok egymásnak, amit ígértetek, észreveszed, amikor fáj neki valami, ahogy ő is észreveszi, ha neked fáj valami, és bátran el mered neki mondani, amit érzel, legyen az jó vagy rossz.

Dr. Csernus Imre

ez kész :D

Mónika: Chandler, senki sem szeret szakítani de ezt most meg kell tenned...
Chandler: tudom, tudom, de ez most olyan nehéz. ott ülsz vele szembe, fogalma sincs róla, hogy mi történik és akkor, végre rászánod magad, és az a szőrnyű pillanat amikor átadod a cetlit.....
Joey: miért kell szakítanod vele? légy férfi, ne hívd fel többet....

osho

Nem szerethetsz egy olyan embert, akitől bármilyen módon is függsz. Legbelül gyűlölni fogod, mert ő a te függőséged. Nélküle nem lehetsz boldog. Nála van a kulcs, és az a személy, aki a te boldogságod kulcsát őrzi, a börtönőröddé válik. A szerelmesek azért küzdenek folyton egymással, mert azt hiszik, hogy a másiknál van a kulcs; azt gondolják: "ő tud engem boldoggá, vagy boldogtalanná tenni." Amint azonban ráébredsz, hogy a saját boldogságodnak te magad vagy a forrása, a másik emberének pedig ő maga, megoszthatjátok egymással a boldogságotokat; ez már egy teljesen más dolog, nem függtök egymástól. Osztozhattok a boldogságban. Ünnepelhettek együtt. Ez az, amit a szerelem jelent: együtt ünnepelni, egymással osztozni - nem követelve a másiktól semmit, nem kihasználva a másikat.
(Osho)

 igen, ha nem vagyok boldog egyedül, hogy lehetek boldog egy kapcsolatban. én is függök, és nem jó. de mindent elkövetek, hogy ez ne így legyen. függök egy pasiól akibe szerelmes vagyok. nem kell a pénze, nem kell a háza, nem kell a autója, ő kell mert függök tőle. a szerelmétől, a szexualitástól. de ő messze van tőlem, talán örökre messze került és ezért küzdök az elszakadásért. és haladok, mert jól érzem magam egyedül....

Ami kimaradt a Szeretetkönyvből - Müller Péter

"Ebben a könyvemben sokféle szeretetről írtam. Anyai, apai, baráti szeretetről, szerelemről és a testi vonzalomról is - de a féltékenységről nem beszéltem.
Ritkán éltem meg, talán azért. S ha mégis átéltem, elfelejtettem alaposan megnézni magamban. Othello szerepét, például, nem tudnám eljátszani.
Hogyan jut el egy férfi odáig, hogy egy nőt, akit szeret, s akiről azt hiszi, hogy megcsalta, nem elhagy, hanem nekiugrik, és addig szorítja a gégéjét, míg megfullad? Még csak nem is leszúrja, "hirtelen felindulásból", hanem hosszan fojtogatja, hogy szenvedve pusztuljon el.
Nem értem. Pedig Shakespeare hősei közül talán ő tud a legtöbbet a Férfi szerelméről. Othellónak nem az a lényege, ahogy azt sokan vélik, hogy néger, vagy hogy van benne valami "állati", nem az, hogy "vérszomjas bolond", ahogy a darab egyik szereplője nevezi, hanem az, hogy FÉRFI.
Csak Férfi - és nem több. Egyszereplős lélek. Nincsenek barátai, gyermeki érzelmei, nincs apja, anyja, gyereke sincs. Nem ismeri a vallásos "szeretet" érzését. Parancsoláshoz szokott katona, aki szeretni csakis egyféleképpen tud: mint férfi. Azért érezzük rajta az ősi, állati ízt, mert csak férfi. Nincsenek más húrok benne. Nőjéhez, Desdemonához, ezzel a vegytiszta kanszerelemmel vonzódik.



Az ilyen vonzalomban én Csak Férfi vagyok - ő Csak Nő. Nem látok mást, sem magamban, sem benne, csakis a hímet és a nőstényt. A hímvesszőmet és az ölét.
Az ellentétes pólusoknak megvan az a szikrázó gyönyörűsége, hogy vagy szerelmes mohósággal vonzzák egymást vagy taszítják, mint a tűz és víz, és felsistereg bennünk az Ősgyűlölet, a mindent széttépő vadság, amelytől már az Egy is kettérepedt valaha.

Igen, az ellentétek vonzzák egymást. De taszítják is! Szerelmes összeforrás - vagy gyilkos gyűlölet. A vegytiszta férfi és női szerelem így működik. Nincs menekülő útvonala. Nem tudja a másikban az embertársát látni, még a gyermeke anyját se, ha van egyáltalán gyermekük - csakis a NŐT. (S a nő a FÉRFIT.)

Ezért nem tud megértő lenni, okos, jóságos, csalódott, szomorú, megvető vagy közönyös.
Othello így jellemzi magát az öngyilkossága előtt:
"Olyannak fess, ki szertelen szeret,
S nem okosan; ki nem könnyen gyanakszik,
De ha igen, őrjöngve dúl; olyannak,
Ki mint vad indus, eldobja a gyöngyöt,
Mely országánál többet ér."
Így működik az, aki nem képes a sokszínű emberi teljességét kibontani: csak FÉRFI. Nem ismer más életszerepet. Csakis a nemiségét, a szónak nem pusztán testi, de lelki értelmében is. S ezért a vonzalma átmenet nélkül taszítássá, a "nem tudok élni nélküled" szerelme gyilkos gyűlöletté fajul benne, a csók  fojtogatássá változik.

Legutóbbi cikkemben egy ősi igazságot idéztem: "A férfi és a nő olyan, mint a tűz. Ha közöttük van az Örökkévaló, egyesülnek. Ha nem, fölemésztik egymást." Igen, erről van szó. Az életnek ez a veszedelmes kockázata. A pólusok vagy szerelmesen összeölelik, vagy ellökik egymást a semmibe.
Látod, a görög istenek, istennők így élnek. A mitológia kegyetlen ősvilág. Gyönyörű - de félelmetes. Teli van gyilkos féltékenységgel, könyörtelen bosszúval. Ez a legtöbb esetben nemcsak az elvesztett hatalom, hanem kifejezetten a megcsalt férfiak vagy az elárult nők őrült féltékenysége. ("Féltékeny Isten vagyok!" - mondja még az Úristen is az Ótestamentumban.)

Ilyen a lelkünk mélye. Veszedelmes őserdő. Erre nem jó szó, hogy állati, mert az állat nem így működik. Egy szarvas, ha erősebb társa legyőzi az agancsos viadalban, tudomásul veszi, hogy nemcsak a csatát, a nőjét elvesztette. Nem "féltékeny" a győztesre. Vesztett, és annyi. Olyanról pedig, hogy egy állat a nőstényének ront neki, nemigen tudunk.

A féltékenység nagyon is emberi, sőt, ősi, "pogány" értelemben isteni tulajdonság. Jóval több mint az irigység, melyet egyszerűen csak az önzés motivál. A féltékenység a megcsalt ember vak dühe azért, mert úgy érezte: ők ketten végre összeforrtak, testben-lélekben, s ezt az egységet megcsalta a másik - jött egy harmadik, akivel elárulta a misztériumot. Ez az "Egyek vagyunk" élmény, amit Othello "gyöngynek" nevez, amely országánál többet ér. A féltékenység több mint önzés: a szerelem katasztrófája.
Érdekes, hogy ez az ellentétpár fordítva is működhet. Van barátom, aki akkor szeretett bele "halálosan" a feleségébe, amikor megsejtette, hogy az asszony megcsalta őt. Odáig csak megszokásból élt vele. Unta is kicsit. Ezután vadul szerette. Indulatosan, kétségbeesetten. Fura a lélek!"

Ha szeretsz valakit, adj neki szárnyakat, hogy szárnyalhasson; gyökereket, hogy visszatérjen, és okot, hogy maradjon.

Dalai Láma

 

Anyák pokla - Müller Péter írása

 "Emlékszel? Beszéltünk már arról, hogy a lelkünk: gyülekezet. Sok-sok sorsszerep szunnyad bennünk, amelyeket életünk során el kell játszani. Átélni egy ilyen szerepet, azt jelenti, hogy "én vagyok az!" Annyira beleélem magam, hogy teljesen azonosulok vele. Azzá válok, akit élek. El se tudom képzelni, hogy más lennék. Egy kislányban még csak ösztönös sejtelemként él az eljövendő anyaszerep. Babázik, főzőcskézik. Nem tündérkirálynő akar lenni, hanem inkább eteti, öltözteti és fésülgeti a babáját, a kis társaival is inkább anyáskodik, mint barátkozik.
Ilyenkor ad jelet a lelkében érlelődő Démétér, az Anyaistennő szerepe. Onnan kezdve, hogy később valóban anyává válik, a szerepet oly mértékig átéli, hogy nem is igen emlékszik arra az időre, amikor még nem volt anya. Nem is tudja elképzelni magát, hogy ő ne lenne anya. Erre a teljes önátadásra szüksége is van - nemcsak neki, de a gyerekének is. Ahhoz, hogy megszülessünk és emberré váljunk, szükségünk van arra, hogy valaki odaadja nekünk a húsát, a vérét, a tejét, a figyelmét, a szeretetét - a lelkét is.

Ez Démétér istennő a görög mitológiában. Az Anya. Erre az odaadásra ugyanis más nem lenne képes. Minden más életszerep önösebb, mint az anya szerepe. Minden más szerep kifosztásnak, keserves áldozatnak élné meg azt, ha csak egyetlen napig is anyaszerepet kellene játszania. Nem bírná.
Megőrülne tőle. Nézné az óráját, meddig tart ez még?! Mikor jövök én?! Meddig rágja a húsomat ez az egyébként kedves kis ragadózó? Mi lesz a saját sorsom, ha másokért kell, hogy éljek?

 Nem anya, de még óvó néni sem tudna lenni egy nő, ha nem élné át az anyaszerep örömeit. Ha nem szeretné a gyermeket, jobban, mint saját magát. Türelmetlenné válna. Megbolondulna a sok gyerektől. Megőrülne a gondolattól, hogy az élet nem őróla, hanem másokról szól! "Csak ők éljenek, fejlődjenek, s legyenek boldogok? És én?  Velem mi lesz?!" Egy anyaszerepben ez senkinek eszébe sem jut. Mert nem áldozatként éli meg. Még azt sem, hogy egy pisis-kakis-büdös feneket kitöröl. Jóérzéssel. Boldog, hogy teheti.

"Köszönöm Jézus, hogy az anyád lehettem!" - énekli Mária az operánkban a fiának. Aki mélyen átéli ezt a nehéz szerepet, áldásnak tartja a helyzetét, mert soha másképp a saját boldogságát nem élhette volna meg, csak így.
Ebben a szerepben éli át "élete értelmét", és most jön az, amiről már beszélgettünk. A lélek: gyülekezet. Sok-sok szerep lappang bennünk, és nincs veszedelmesebb, mintha valaki egyetlen szerepébe benne ragad. Úgy hívom: egyszereplős élet. Már beszéltünk egy ilyenről. Othello ilyen egyszereplős ember. Csak FÉRFI. Minden más életszerep és örömforrás hiányzik belőle. Nem is tud más szerepekről. Főleg a benne is szunnyadó nőiségről nem: vegytiszta szuperhím, aki ebbe belerokkan.
Egy nő, ha anyaszerepén kívül mást nem ismer, minden idegszálával és gondolatával a gyerekéhez tapad - nincs más örömforrása. Ha a gyereke felnő, s főleg, ha meghal: ott marad kifosztva. Üresen.
Egész élete szüntelen sírássá változik, nem lehet megvigasztalni. Gyerek nélkül nincs értelme az életének. Sokszor depressziós lesz, de ez még a jobbik eset. Gyűlölheti is a boldog anyákat. Az életadó ösztön halálhozóvá fordulhat benne.

 Gyűlöletének forrása, az a gondolat, hogy becsapta az Isten. Vagy az Élet. Mindegy. A lét értelmetlenségének élményét mindenki másképp éli meg - vérmérséklete szerint. Egyetlen lapra tett föl mindent, s az elveszett.
Én ismertem olyan anyát, aki egy tragikus balesetben elvesztette fiát. Esztelen, zavaros fájdalmában nem vigaszt keresett az unokájában és a menyénél, hanem mindkettőjüket meggyűlölte. Engesztelhetetlen, vad gyűlölettel. A kicsit is, aki a fiára hasonlított.
Amikor arról beszélünk, hogy egy anya nem tudja a gyerekét "elereszteni", lényegében erről van szó. Amíg anya, sohasem tudja! Amíg egy nő az anyaszereppel teljesen azonosul, és az anyaság életének egyetlen értelme és öröme, amíg senki mást nem ismer önmagában, csakis az Anyát, addig képtelen mindenfajta eleresztésre, mert az számára öngyilkosság.

 Valójában egy gyereket nem akkor kell "elengedni", amikor felnő, hanem akkor, amikor még kicsi. Nem jó, ha egy nő csakis anyaszemmel néz a gyerekére, s nem látja benne a társát, pajtását, barátját, néha kedves ismerősét, ha nem látja benne az isteni jövevényt, az embert, akivel találkozása - mint minden találkozás a világon - időleges. "Előbb-utóbb kirepül a fészekből, és én egyedül maradok."

 Azt, hogy "egyedül", csak akkor érzi egy nő, ha más szerepet nem tud már megélni. Ha nincs más boldogságforrása, csakis az anyaság.
Az ilyen egyszerepes "véranyának" még az is a baja, hogy ezt az egyetlen szerepét sem tudja igazán jól "eljátszani". Túl mohón tapad a gyerekére. Túlgondozza. Túlszereti. Túl görcsösen tapad hozzá. Nem engedi szabadjára, mert csakis a gyerekében van minden boldogsága - ha túl messzire megy, vagy kitépi magát a karjaiból, egy örökké vérző sebet hagy maga után.
A megoldás, mint látod, nem az "elengedés" - hanem egy merész kísérlet, hogy a lelkemből egy új szerepet, egy új archetípust bontsak ki. Váltani kell. Nem könnyű, de nincs más megoldás. A lelkünk végtelenül gazdag. Még egy nagymama is tud új életet kezdeni. Erről legközelebb beszélgetünk majd."

ölelés

Néha nem a szó kell... Nem a beszélgetés, nem az írás. A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Rád.

nálunk ez sosem hiányzott :)

Felmérések szerint a 13-17 év közötti fiatalok 91 százalékának van otthoni internet-hozzáférése. Megfigyelhető, hogy a Z generáció inkább otthonról facebookozik barátaival, minthogy iskola után együtt mozdulnának ki.

Szerintem a Facebook egy kompenzációs eszköz, nem ellenség. A lájkra való igény egy felhívás: SZERESSETEK!

Nem új jelenség, hogy iskola után már nem személyesen kommunikálnak a gyerekek. Korábban a telefonálás volt a sláger, ma a Facebook.
Direkt kommunikációnál a zavartól a kéztördelésen keresztül a görnyedt testtartásig minden megjelenik, kizökkennek a megszokott szituációból. Ahol a verbális kommunikációt kellene használni, ott ma már teljesen csődöt mondanak a gyerekek.

Látni lehet, hogy a fiataloknak a családon belüli őszinte kommunikáció rettenetesen hiányzik, gyakorlatilag nincs. A közösséghez tartozás iránti igény ugyanakkor a serdülőkben annyira intenzív, hogy mindenképp megkeresik azokat a csatornákat, ahol megkapják a kívánt figyelmet. Ha ez a figyelem a virtuális térben alakul ki, akkor ezt fogják használni.

Merjünk otthon (is) őszintén beszélgetni!

/Dr. Csernus Imre/

 

"Merjünk otthon (is) őszintén beszélgetni!"

 nálunk ez sosem hiányzott, úgy nőttem fel, hogy az anyukám mindenről nyíltan beszélt, nem volt tabu téma, így ez nálam is megmaradt. nem volt apám, mert egy kretén volt. nem anyám nevelte ezt belém, hanem az én választásom volt, hogy az apámat kizártam az életemből kb 6évesen. mégis teljes életet éltem egy szülővel, mert anyu mindent megtett érte. nem is az anyám volt, inkább a barátom :) beszélni kell!!! ha nincs kommunikáció, az csak bajt szül, csak elhidegülést, csak frusztrációt....

vajon egy falloszra gondol......:)))

Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.

Zach LeBeau

.....

mi is a szerelem valójában?

"a szerelem különböző emberek közötti olyan törekvés, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik. ezért, mint törekvés, átmenetileg harmonikus lelkiállapotot eredményez, célját tekintve azonban reménytelen. mert vegyünk egy száraz példát.  tegyük fel, hogy A és B szeretik egymást. tegyük fel továbbá, hogy A-nak kevés gyomorsava van, B-nek ellenben túl sok. hogy ízlésük, kívánalmaik egyenlővé váljanak, s hogy meg tudják érteni egymást, szükséges volna, hogy meg tudják érteni egymást, szükséges volna, hogy mind a kettőnek kevés gyomorsava vagy pedig egyformán sok gyomorsava legyen. tegyük fel mármost, hogy a szerelem, mint erő, mialatt gyomorsavtermelő folyamat indul meg. bizonyos idő múltán a szerelem csodát művelt. A-nak gyomorsavtúltengése van már, mint volt B-nek a folyamat elején.

igen ám, csakhogy B is szerelmes, benne is működik az erő, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik, s amelyről  feltételezzük, hogy mindenható. azonos idő alatt ez az erő fogyasztani kezdte B fölösleges gyomorsavát, s mire A gyomorsava  megszaporodott, addigra B gyomorsava csaknem eltűnt. most tehát itt állnak egymással szemben, és a különbség ugyan akkora köztük, mint a legelején volt. csak éppen helyet cseréltek. ugyan ez áll az időre is. a szerelem mindig úgy keletkezik, hogy A beleszeret B-be,vagy viszont, B beleszeret A-ba. a viszonzás látszata nem más, mint reakció, a hiúság reakciója. minél hiúbb A, annál bizonyosabb, hogy viszonozni fogja B szerelmét. a hiúság a nők testi és lelki konstitúciója könnyebben következik, gyakori eset tehát, hogy a férfi az, aki beleszeret a nőbe s a nő hiúsága reagál, ezt nevezik viszontszerelemnek. ez természetesen addig tart csupán, amíg a hiúsági inger fennáll. olyan férfiakat, akik hivatásuknál fogva hiúak és exponáltan tetszelgő helyzeten láthatók, mint a színészek és politikusok, természetesen gyakran ostromolnak a nők, s ez esetben a férfi az, aki reagál. mindez éppen nem bizonyít a kölcsönös szerelem elméleti lehetősége mellett. minden ember egy másik emberre vágyik, arra, aki testi és lelki adottságainak legjobban megfelel. és félre értik ezt a vágyat azok, akik viszont szeretnek valakit. ők a hiúságuk áldozatai. ez a vágy tragikus, kielégíthetetlen és meddő."

ez szép :D

"hirtelen kellett félrecsapni a kormányt, hogy el ne üsse.azt hitte, éppen hogy elkerülte, amikor hallott egy koppanást, és megdermedve nézett hátra a szélvédő fölé szerelt kis tükörből. biztosra vette, hogy elütötte, és esetleg szétloccsant agyvelővel fekszik az úttesten a saját vérében a disznó, akár egy óriási adag főtt marhahús paradicsomszósszal.el se hisszük, milyen könnyen megöl az autó egy embert, elég, ha kicsit megpeckeli. a történtek után, rögtön megállt és körülnézett, de nem látott semmit. megnézte jól az autót is, semmi baja. nagyon gyanús volt neki a dolog, mert a mai modern autókra elég rámutatni, hogy behorpadjanak, úgyszólván üres szardíniás dobozokból készülnek."

ez szép :)

Két összeillő ember
Fénylő, tágra nyíló szemmel.
Figyeld, elakad a hangunk!
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben,
Jöttél akkor, és én jöttem.
Végre megláttalak Téged,
És köszönöm az egész életet!

Szécsi Pál

Tanuld meg...

"Tanuld meg a férfi nélkül is jól érezni magad! Hadd jöjjön rá, hogy önálló egyéniség vagy, érdekes, értékes, magabiztos nő, akiért újra és újra meg kell küzdenie. Ne borulj a lába elé! Ne mutasd ki folyton a szerelmedet! Önmagadat tartsd a legfontosabbnak, ne őt! Ha van önérzeted, ha van önálló véleményed, akkor sosem fordul el tőled."

Fejős Éva

na jó....

na jó, lehet sok ez. alig bírok ülni. lehet nem kellene hajkurászni az élvezeteket, mert megárthatnak....kevesebbel kellene beérnem, de hát ha valamire rákap az ember nem bírja abba hagyni. az ember rászokik és ha nem kapja meg akkor hisztizni kezd és befordul és akár depressziós is lehet.... de mit érdekel engem, hogy összeesek ha minden pillanatát élvezem. hiszen a lelkemet és a testemet is simogatja és megmozdítja és elcsábítja. egy kéjenc vagyok :)

Mit gondoltok erről?

A lényeg, hogy a sárkány nem azért sárkány, mert szeret az lenni. A sárkány reagál: egyes helyzetekre nőnek ki az egyes fejei. De egyszerűen annyira átjárhatatlanok a nemi szerepek, hogy a partner nem érti, nem érzi át, mi az, amire így reagálunk. Hogy miben bíztunk mi, amikor házasságot kötöttünk, hogy mennyire és mi helyett akartunk gyereket, hogy mit tesz a csillogó fiatal lánnyal a mókuskerék, a soha céget nem érő háztartás, az anyósa rosszallása, a félszívvel folytatott szex, a sok nyomás, ami alapján a döntéseit meghozza, az elnémuló, képernyőre meredő férj, vagy három-négy gyerekkel otthon töltött év. Mindez normális családi életnek van feltüntetve, és aki felismeri. majd jelzi, hogy ez nem normális, az persze sárkány, és nem szereti a férjét. S amit mondunk, nem hallják meg: amikor nekünk már a csömörig elég, rengeteg kétely után tényleg vége van, azt szokták úgy interpretálni, hogy duzzogunk. Amikor a nő beadja a válópert és nincs visszaút, akkor kezdik érzékelni, hogy valami baj van, és jó esetben nem daccal és erőszakosan reagálni, de sajnos, akkor már nem segít, hogy megváltoznak a kedvünkért, addigra elértéktelenedtek a bizalom-részvények, addigra már nincs kedvünk (s ha lenne, sem azért kell megváltozni).

Szóval, ők azt hiszik, nekünk jó ez a sárkányság. Ismerősnek ismerős: anyánk is erre kényszerült, de nem jó. Az lenne a jó, ha nem lenne ennyi fejnövesztő helyzet.

ez nagyon jól van megfogalmazva....tetszik és igaz is, de sajna ez vica-verza is így van....NEM MINDENKINÉL!!! ritka az olyan pasi akivel lehet kommunkiállni és érti a szavaidat, érti a beszédedet. én is átmentem a "falra hányt borsó" viselkedésen és igen 15év kellett arra, hogy az mondjam heló, bár gyerek nélkül voltam, de sokszor a nők is elrontják ezzel a bizonyos gyerektémával, hisz akkor is nézzünk szembe vele, első sorban nem anya vagy, hanem nő... és ezt nagyon sokan elfelejtik ha jön a gyerek. sajna nekünk képeseknek kell lennünk arra, hogy 600fele szakadjunk és millió fele figyeljünk de hát isten (akiben én nem hiszek) pont azért teremtette meg a férfit először mert kellett piszkozat, hogy megalkothassa a tökéleteset.... szóval a legfontosabb szerintem, hogy önmagunkra figyeljünk és csak utána mindenki másra. kurva nehéz, de érdemes. és ha a pasi nem figyel ránk, vegyük le a szemüvegét és pofozzuk addig amíg JÓ REGGELT!!! de ha ez sem segít akkor hagjyuk a picsába mert nem érdemes küzdeni, ha egy barom de vannak nők akik meg csak erőltetik az egészet és ahelyett, hogy újrakezdenék az életünket csak vérszívóként viselkednek, és nem látják, hogy saját magukat alázzák meg....

néha mond jókat :)

Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.

(Müller Péter)

 ha nem tudunk boldogok lenni egyedül, hogy lehetnénk boldogok egy kapcsolatban....?   

 

így kell....:D

a tri-color francia

-hallod! én egy fehéret hagytam nálad!
-bekaphatod.... ismered a gazdáját?
-melyiket, az újat?
-a pasit.....
-anyád.....







           apja lánya :D

nő vagyok

jó ideje gondolkodom, elmélkedem, hogy megtudjam magyarázni az érzéseimet. de rájöttem mi is az ami legjobban feszít. NŐ vagyok. elsősorban NŐ és csak azután lennék anya, mert nem vagyok az (persze ha a kutyákat gyerekek tekintjük akkor, de az vagyok). NŐ vagyok és vannak szükségleteim, amit csak egy Férfi tud megadni. tehát ha anya lennék, akkor is NŐ lennék. nem pedig 24órás gyermekfelügyelő.
ha nők végre rájönnének, hogy nem csak a gyerek létezik, akkor nem mennének tönkre a kapcsolatok. a pasik nem menekülnének el egy másik nőhöz aki megadja nekik azt amire szükségük van. figyelem, odaadás, érzelmek. mert lássuk be egy pasinak is szüksége van az érzelmekre. de főleg, figyelemre és tiszteletre...

tehát kedves nő társaim, szeressétek a pasit akitől a gyermeketeket kaptátok mert le fog lécelni...és igaza lesz!  kurvára igaza lesz...mert elbasztátok

:) igaz :)

Amennyiben önálló, erős és kiegyensúlyozott felnőtt nő szeretnél lenni, barátkozz meg azzal a gondolattal, hogy csak a magadba vetett és benned levő biztonság adhat igazi biztonságot. Arról nem is beszélve, hogy megszámlálhatatlan, mérhetetlen örömforrás, szépség vesz minket körül. Ha megtízszereződnék is, csak egy icipici morzsa szeletkéjét lennék képes ennek a millió örömöt adó lehetőségnek megélni, ami a világban van. Még hogy ezt egy férfitól várni?!
Természetesen fontos a páromtól kapott sok-sok öröm, de amikor ő nincs, akkor is bőséggel lehet örömforrást találni.

Soma Mamagésa

elmúlik

Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik...!

próbáltam :(

pont így :)

hit

"Egész éjjel fent voltam, és a hitbe vetett hitemet elemezgettem. Lehet, hogy kezdettől fogva nem hittem kettőnkben? Nem hittem, hogy közel enged magához, hogy egyszer azt mondja: szeretlek? Miután elment, egy héten át sírtam, aztán mégis rátaláltam a hitre, a saját magamba vetett hitemre. Hittem, hogy egy nap találkozom valakivel, aki biztos lesz benne, hogy én vagyok számára az igazi."

Szex és New York c. film

szárnyalj

"Vedd tudomásul, majd pedig fogadd el: nem vagy tökéletes. Ha sikerül, óriási tehertől szabadulsz, és mindjárt magasabbra húz veled a léghajód! És még mennyi mindent ki kell hajigálnod ahhoz, hogy csakugyan szárnyalhass!" (Vavyan Fable)

Vágytam én már sok mindenre.......Mert az én helyem ott van, mellette.

Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette.

Tomán Edina

William Shakespeare

William Shakespeare

angol drámaíró, költő, színész
1564. április 23. — 1616. április 23.

A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől.



Az élet: árny,
Mely jár-kel; egy szegény komédiás,
Ki egy óra hosszant tombol és dühöng,
Azzal lelép, s szava se` hallatik;
Mese, mit egy bolond beszél, teli
Hangos dagálylyal, - ám értelme nincs!



A félelem ízét már alig érzem:
Valamikor érzékeim vacogtak
Egy éji hangra, és egy szörnyű hírtől
Minden hajam égnek állt s reszketett,
Mintha élne: jóllaktam az iszonnyal
S a borzongás, agyam meghitt lakója,
Többé nem izgat.


Hízelgek a napnak: beragyogod,
Ha felhőfoltos is a végtelenség;
S a fekete éjnek: te csillagok
Nélkül is megaranyozod az estét.



Szeretlek - és hiába büszkeségem:
Elveszett érted a lelkem egészen.
És hasztalan vagy ilyen eltökélt:
Szólnod sem kell - én szólok szívedért:
S ha mindenképpen okot kívánsz, elég ok:
Szerelmet kérni jó, de kapni még jobb!


Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te!
S hatalmad bár oly befogadni kész,
Akár a tenger, nem hullhat beléd
Semmi, akármily szárnyaló legyen,
Ami ne lenne benned semmivé
Egy perc alatt!



Szerelmeseknek, hogyha - Isten ments! - kifogynak a szóból, legjobb kisegítő a csók.



Adj szót a fájdalomnak; a bánat, amely nem beszél, addig szorítja a megterhelt szívet, amíg az megszakad.



Egy férfin egy-két év alatt se látsz át,
Mind csupa gyomor, s mi vagyunk az étkük.
Mohón falnak, s ha elteltek velünk,
Kiokádnak.



A vágy erőt ad és utat talál,
S megédesül a keserű pohár.



Egy rettentő tett megtétele
S az első mozdulat között
Minden olyan, mint egy fantazma vagy egy förtelmes álom:
A Géniusz s a végzet ereklyéi
Tanácsot ülnek; s az ember maga,
Mint egy kis királyság, elszenvedi
Egy lázadás egész történetét.




Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!
Ó, valami, mi semmiből fogant!
Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!
Ólompehely, hidegtűz, éberálom,
Beteg egészség, minden, ami nem!
Így szeretek én, s ezt nem szeretem.




Uram, vigyázz, hogy féltékeny ne légy!
A zöldszemű szörny csak kacag az étken,
Amelyből él.



Nem csillagainkban, Brutus, a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.

ERDŐŐŐŐ

végre kint az erdőben. a hold ragyog a maga módján. új utat választottam, mert most a fák között, felnézve a sűrű lombokra éreztem igazán, hogy otthon vagyok. a belga és a francia természetes minden pillanatot ezerrel megéltek. valószínűleg az én utamat 5szörösen is :) lefelé a lejtőn, fülemben zene, lábamban ütem, kezemben energi és én boldog vagyok. a süket francia persze okozott némi problémát a lelkemnek, a hülye kotorék lószarba fetrengett, ne hogy már érezzék a vadak :)  kis baromarc, és persze ha végre ágyba kerülök rögtön mellém bújik..... kiérve a tisztásra el is veszítettem. király. hogy magyarázom meg az apjának. de elő került. én pedig békességbe pattantam fel az asztalra és figyeltem a csöndet, a fákat, az éjjeli zajokat.

amikor is....ott tényleg egy ember mozog? vagy csak egy szellem?nem tudnám megmondani. feketében teljesen, messziről csak egy árnynak néz ki. eleinte nem is hittem a szememnek, csak káprázik, de nem tényleg mozog. bakker ez lehet a baltás gyilkos? de hol van a biciklije.
gondoltam, hogy oda megyek és meg nézem közelről de a kutyákkal nem akartam felfalatni ha tényleg élő személy :D úgyhogy pórázra vettem mindkettőt és elindultunk hazafele a megszokott ösvényen.
a belgát szabadjára engedtem. visszahívható. és ha ölni kell a fénynél is gyorsabb... a francia görcsöt pedig pórázon hagytam mert süket....vagy legalábbis jól alakítja ezt a szerepet...
az árny nem követett minket, úgyhogy ha nem lettek volna ricsajozó madarak, akiket a belga kergethetett, -bár nem tudom hova gondolt, talán, hogy velük repül? hiszen mindenkinek van egy álma- akkor unalomba fordult volna az est további része a kutyáknak, DE nem nekem...
mivel megtámadott egy béka, amire azt hittem csak egy kő, de a szemétláda ráugrott a lábamra, én meg azzal a lendülettel és ordítással rúgtam tovább és egy "baszki" felkiáltással tovább mentem. hajtott a pisilhetnékem....

....

"Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

-Ákos"

XD

Csernusról egy vélemény

"A Doki véleménye tapasztaláson alapszik... és ehhez el is kellett válnia... 
De ő legalább megtette... többször is... 
Kilépett abból, amit könyveiben jó meleg szarnak nevez...
Miközben mások mit tesznek?
Nyakig dagonyáznak benne..."

Almafa

Almafa

Jó szándékú, talán kicsit naiv, aki embertársairól a legjobbat tételezi fel. Ezért olykor csalódások érhetik, de lelke derűs, így ez nem sokáig bántja. Szereti a mozgalmas életet, eleven. Nagyon nagy a szeretet utáni vágya, igényli az odafigyelést, nem egyszer kifejezetten romantikus alkat.
Míg az elmúlt esztendőben nem voltak kockázatvállalók, most ezt igencsak bepótolják. A 2013-as év egy merész, bátor esztendő lesz, aminek a mottója: „Mosolyogj a világra, és meglátod, az vissza fog rád mosolyogni!”

Már az év első hónapjában azt fogják érezni, hogy mostanában merészen belefoghatnak olyan dolgokba, amelyekbe korábban nem mertek, és ezt nem is fogják megbánni. Az ilyen időszakokban én többször és több jegy szülötteinek azt a kulcsgondolatot szoktam leírni, hogy „aki mer, az nyer”! Nos, ennek eleven énjük bizonyára örül. Tavasszal betoppan egy új pénzkereseti lehetőség. Nem biztos, hogy ez feltétlenül valamilyen új munka lesz – bár éppenséggel az sem kizárt –, de lehet valamiféle mellékesen végzett vállalkozás, üzlet vagy bármi más. Ez a nyár közepére már akár hasznot is hozhat, így aztán nem is csoda, hogy az augusztusi szabadságukat nagyon kellemesen fogják eltölteni, és kicsit többet engednek meg maguknak anyagi téren. Még az sem kizárt, hogy vagy hosszabb időre mehetnek szabadságra, mint azt tervezték, vagy valami távolabbi, csodaszép tájra, ahol korábban még soha nem jártak. Ősztől ugyan egy kicsit megtorpan az anyagi fellendülés, de szerencsére nem tartósan, mert a tél ismét a sok munkáról és a pénzügyek rendeződéséről fog szólni. Ha kedvelik a téli sportokat, akkor ehhez a december jó lehetőséget nyújt, amibe barátaikat és családtagjaikat is sikerül bevonni. Nem kizárt, hogy az év utolsó hónapjában gyakran lesznek a társaság középpontjai. Ez szerencsére nem csak az idei karácsonyra vonatkozik, hanem már a novemberi hétvégék is mozgalmasabbak lesznek, mint a legtöbb ember számára.

Wass Albert: Mese az erdőről

Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.
Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy, súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat. Isten angyalai hiába mentek egyiktől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld.
S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyal, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:
Hallgass meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét!
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
Próbáld meg, lelkecském, - mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket. Azon a régi napon tehát Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt.
Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérek, és fent a szikla tetején.

Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát, úgy, hogy a kicsi csigák alig tudtak megkapaszkodni benne. Összehúzta köpenyét és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé.
Így na, - mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. Így na, most már rendben van minden.

Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy tündérke lakott, hogy minden madár idejében megtanulja a maga dallamát, és senki az erdőben mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.

Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
Gyertek, - mondta nekik, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.

Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.

Aztán jött a második ember. Jött, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, a tündérek a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.

És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
Istenem, milyen szép…
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat.

Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.
És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
Milyen szép! – mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre.

Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád.

Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás lányka ül, lábait lógatja, és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből. Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve.
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek, körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.
Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.

:( sajnos

A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő.

pontosan....:D

soha...!

lelki béke....hmmm :)

érdemes megfontolni :)

Az állatok nem variálják túl az életet: ha szeretnek valakit kimutatják érzéseiket, komolyan veszik a játékot és megbecsülik a barátaikat. És ez csak néhány azon tulajdonságaik közül, melyeket érdemes megtanulnod tőlük.
Koncentrálj egy valamire! – Ha a kutyáknak valamilyen fontos teendőjük akad, összes figyelmüket annak szentelik. Ezt a tudást érdemes ellesned tőlük, hiszen ma már kutatások is bizonyítják, hogy rossz hatással van az emlékezőtehetségre, ha egyszerre több feladatot is el akarsz végezni, ráadásul sokkal lassabban haladsz, mintha csak egy valamire koncentrálnál és csak utána fognál bele valami másba.
Sétálj minden nap! – Akár két, akár négy lábon halad valaki a séta a legjobb és legbiztonságosabb módja, hogy kalóriát égess és növeld a szíved egészségét. A rendszeres séta továbbá segít:
- megküzdeni a depresszióval
- fogyni
- csökkenteni a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélyét
- megerősíteni a csontokat
- élesen tartani az elmét
Becsüld meg a barátságokat! – A barátságok létfontosságúak. Ezt már kutatások is bizonyítják. Kiderült ugyanis, hogy azok akiknek vannak barátaik, később halnak meg, minta magányos emberek.
Élj a mának! - A pillanatnak élni – talán ez a legfontosabb lecke, amit kis kedvenceidtől megtanulhatsz. Ha olyan tevékenységet végzel, amelyhez az összes koncentrációkészségedre szükség van, mint mondjuk a testedzés, az írás, festés, vagy ha valamilyen hangszeren játszol, agyad nem kalandozik el, nem rágódsz a múlton és nem aggódsz a jövő miatt. Ez a boldogság igazi forrása.
Bocsáss meg! – Úgy élhetsz leginkább a pillanatnak, ha megtanulsz fátylat bocsátani a múltra. Bocsáss meg és engedd el a haragodat, szó szerint fellélegezhetsz. Kutatások bebizonyították ugyanis, hogy a haragtartó emberek tüdőkapacitása kisebb, mint azoké, akik képesek a megbocsátásra. Ez utóbbi emberek koleszterinszintje is alacsonyabb és sokkal magasabb az önbecsülésük is.
Maradj kíváncsi! - Bár egy mondás szerint, aki kíváncsi hamar megöregszik, ez egyáltalán nem igaz. Kutatások is bebizonyították, hogy az érdeklődő emberek fizikailag és lelkileg is egészségesebbek, mert azzal, hogy tudásukat bővítik nagyobb esélyük van arra, hogy a számukra fontos információkat megszerezzék.

Bolondozz! – Egy kis őrültség még senkinek nem ártott meg. Sőt! Kardiológusok szerint a fejlett humorérzékkel rendelkező embereknek egészségesebb a szívük és ritkábban kapnak szívrohamot, mint a depresszióra hajlamos emberek. Ez tehát megmagyarázza azt a szólást, miszerint a nevetés a legjobb gyógyszer!
Ha szeretsz valakit, mutasd ki! - A kutyák nem színészkednek: ha szeretnek valakit, ki is mutatják. Ezt érdemes eltanulnod tőlük, hiszen sokat segíthet kapcsolataid megerősítésében és boldogabbá tételében. Azonban nem kell színpadiaskodó megnyilvánulásokra gondolnod, már apró gesztusokkal is kifejezheted érzelmeidet. Kapcsolatod sokkal kielégítőbb lesz, és még inkább erősíti köztetek az összetartozás érzését.
Játssz! - A játék nemcsak a gyerekeknek és a kiscicáknak való. Szakemberek szerint ugyanolyan alapvető emberi igénynek kellene lennie, mint az evés vagy az alvás. A játék ugyanis növeli az intelligenciát, a kreativitást, a szociális- és a problémamegoldó-képességet. Tehát itt az ideje, hogy néha végez egy-egy olyan tevékenységet, amelynek semmilyen más célja nincs, mint hogy jól érezd magad!
Legyen napirended! – A háziállatok bár a napokat nem tudják megkülönböztetni, de szeretik, ha pontos beosztás szerint élhetik a napjaikat. Ugyanez igaz az ember biológiai órájára is. Sokat segíthet egészséged megőrzésben, ha minden nap ugyanabban az időben kelsz fel és fekszel le, sőt a nap többi részében is igyekezz valamiféle napirendet tartani: jobban alszol és kipihentebben ébredsz majd. Forrás: Pink.hu

nehéz, de.....

? :)

 

 

hát nem azért születtünk erre a bolygóra, hogy faszságokat csináljunk, éljünk hangosan, bulizzunk nagyokat, szeressünk teljes szívből??? és SOHA NE BÁNJUNK MEG SEMMIT,bármit is teszünk az életben????? :D

:)

"Mindig mondom, hogy a magyar nyelv eszméletlenül kifejező, rendkívül színes és találó....!!!" 

Edith Moldovan

"ez nem mindig igaz,pl: menyasszony-nyal, vőlegény-nyel. Az életben ez fordítva van...." ezt kaptam hozzá magyarázatnak :D

lelki terror

érdekes emberek mennyire szeretnek élni a lelki terrorral....és

közben nem is tudják mennyi mindent ölnek ki belőlünk irányukba...de a szeretet biztos, a tisztelet biztos, a lehetőséget biztos. csak sajnálni tudom azokat akik használják mert ezek az emberek magukban nem bíznak és kivetítik a másikra. akikre azt hazudják, hogy szeretik :/

hiteles....

 "A hiteles szerelemhez hiteles nő és hiteles férfi kapcsolata szükséges. Ha egy nő és egy férfi önmaga szemében nem hiteles az élet különböző területeit illetően, az csak családnak vagy párkapcsolatnak látszik,

de valójában nem lesz más, mint rózsaszín lufi. És csak idő kérdése, hogy ez a lufi mikor pukkad ki..." /Dr. Csernus Imre/


szerintem ha hiteles akar valaki lenni, az legyen őszinte. folyamatosan titkolódzik mindenki az életéről, mert az olyan jó, mi jó benne? ha nem vállalom az életem minden pillanatát akkor valamit szégyenlek. az életem például nyitott könyv, bármit elmesélek bárkinek, vállalom, hiszen én vagyok az. nincs titkolni valóm. sokan nem is értik miért vagyok ennyire nyitott, miért mesélek a családomról őszintén pedig szép ki család...:D volna mit szégyellni, de minek? nem én tettem ami megtörtént... ha meg velem történik valami az meg én vagyok akkor, azt miért takargassam hazugságokkal. tehát ha valaki hiteles akar lenni egy kapcsolatban, ott legyen őszinte. és nem csak saját magával szemben de a párjával szemben is, különben mi értelme az egésznek? hazudjam az érzéseimet? hazudjam, hogy valami tetszik miközben bosszant vagy megbánt vele? inkább fájjon abban pillanatban mind a kettőnknek, de gondolkozzunk el rajta és beszéljük meg értelmesen mint, hogy csak gyűljön és robbanjon. azt hozzá tenném, hogy egy párkapcsolathoz két ember kell, két hiteles ember. tehát ha én őszinte vagyok, a páromnak is annak kell lennie...egyébként nem megy.

múlt, jelen, jövő

ha szeretek egy személyt de a múlt kettőnk közé áll....mit lehet tenni? részemről a megoldás az, hogy elengedem. miért? mert a múltat valahogy le kell zárni. ha lezártam a múltat tovább tudok lépni és bele tudok kezdeni egy sokkal jobb jövőbe. ha múlttól elmenekülve kezdek bele a jövőmbe egy másik személlyel ott a múlt mindig jelen lesz, és megkeserítheti a jövőt. ha a jövő elengedi a jelent, hogy elbúcsúzzon a múlttól, megadja neki a lehetőséget, hogy boldog legyen.
nem azért teszem amit teszek mert nem akarom a jövőt, hanem azért, hogy a jelen le tudja zárni a múltat. küzdjön meg az elválással mert a jövőben nem lehet boldog. de a jövőben én is ott vagyok. és az ajtóm nyitva van. de nem azért, hogy menekülve rontson be a jövő....