rájöttem, hogy amikor az ember boldog és ettől vidám és jól érzi magát a saját bőrében - ez általában egy másik félnek köszönhető - akkor nincs szüksége belemenekülni semmilyen pót vágányba :) nincs szükség se egy Csernus Imi, se egy Oravecz Nóra, se egy Pál Feri agymosásra. az összes blog ami érzelmes, nyálas és lelkileg azt gondolnánk, hogy felemelő, mind eltűnik az életünkből és végre csak élünk és élvezzük azt amink van. azt gondolom, hogy ha egy kapcsolatban ezektől az emberektől, vagy még bárki mástól osztunk meg idézeteket, okosságokat, az üzenőfalunkon vagy privátban a másiknak, hogy kapjon észhez, ott baj van. nagyon nagy baj. valami nem stimmel nem kerek az életünkben. világ életemben ezt tettem. osztogattam az okosságokat. nem is működött körülöttem semmi. csak egy pár hete vettem észre, hogy most már nem érdekelnek. átsiklom rajtuk hiszen nincs senki akinek tudnám szánni. ha pedig mégis találok akkor arra teszek rá magasról. oldja meg mindenki a saját maga kis világát, lelki bánatát, kapcsolatát. én csak egyet kívánok, hogy ha végre rájön, hogy ez így nem működik és változtatnia kell, akkor végre megteszi azt a bizonyos lépést, csak, hogy végre erezhesse magát boldognak....:) sok sikert. ÉBRESZTŐ!!!! felejtsétek végre el az agymosó lelki idézeteket, nem fog ösztönözni a mosolygás sem ha belül rohadsz....
