holnap

holnap lesz a 4. havi házassági "évfordulónk". :) sokan nem hisznek benne még mindig. nemrég kaptam egy pikírt megjegyzést egy sztorimra :D "mi van mégsem annyira jó a házasélet?" 

vicces. persze ezt az emberek nem fogják megérteni, hiszen 10 nap után megkérte a kezemet és 5 hét múlva már hipp-hopp és férjnél is voltam. de ezt nekünk kellett érezni, és mi éreztük azt a bizonyosat. és azt gondolom ha valaki éveket vár azzal, hogy megérje a másik kezét akkor az nem őszinte. ráadásul mi így ismerjük meg egymást amit nem sokan mondhatnak el egymásról. tehát ha valami nem tetszik akkor nem mondhatom csak úgy egyszerűen, hogy HELLOOOOO!!! meg kell dolgoznom nekem is és neki is a kapcsolatunkért. és van ebben valami kihívás, sokkal érdekesebb mint úgy lenni, hogy bármikor pá-pát inthetnénk egymásnak. hiszen papírunk van róla :)))