végre kint az erdőben. a hold ragyog a maga módján. új utat választottam, mert most a fák között, felnézve a sűrű lombokra éreztem igazán, hogy otthon vagyok. a belga és a francia természetes minden pillanatot ezerrel megéltek. valószínűleg az én utamat 5szörösen is :) lefelé a lejtőn, fülemben zene, lábamban ütem, kezemben energi és én boldog vagyok. a süket francia persze okozott némi problémát a lelkemnek, a hülye kotorék lószarba fetrengett, ne hogy már érezzék a vadak :) kis baromarc, és persze ha végre ágyba kerülök rögtön mellém bújik..... kiérve a tisztásra el is veszítettem. király. hogy magyarázom meg az apjának. de elő került. én pedig békességbe pattantam fel az asztalra és figyeltem a csöndet, a fákat, az éjjeli zajokat.
amikor is....ott tényleg egy ember mozog? vagy csak egy szellem?nem tudnám megmondani. feketében teljesen, messziről csak egy árnynak néz ki. eleinte nem is hittem a szememnek, csak káprázik, de nem tényleg mozog. bakker ez lehet a baltás gyilkos? de hol van a biciklije.
gondoltam, hogy oda megyek és meg nézem közelről de a kutyákkal nem akartam felfalatni ha tényleg élő személy :D úgyhogy pórázra vettem mindkettőt és elindultunk hazafele a megszokott ösvényen.
a belgát szabadjára engedtem. visszahívható. és ha ölni kell a fénynél is gyorsabb... a francia görcsöt pedig pórázon hagytam mert süket....vagy legalábbis jól alakítja ezt a szerepet...
az árny nem követett minket, úgyhogy ha nem lettek volna ricsajozó madarak, akiket a belga kergethetett, -bár nem tudom hova gondolt, talán, hogy velük repül? hiszen mindenkinek van egy álma- akkor unalomba fordult volna az est további része a kutyáknak, DE nem nekem...
mivel megtámadott egy béka, amire azt hittem csak egy kő, de a szemétláda ráugrott a lábamra, én meg azzal a lendülettel és ordítással rúgtam tovább és egy "baszki" felkiáltással tovább mentem. hajtott a pisilhetnékem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése