mi is a szerelem valójában?

"a szerelem különböző emberek közötti olyan törekvés, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik. ezért, mint törekvés, átmenetileg harmonikus lelkiállapotot eredményez, célját tekintve azonban reménytelen. mert vegyünk egy száraz példát.  tegyük fel, hogy A és B szeretik egymást. tegyük fel továbbá, hogy A-nak kevés gyomorsava van, B-nek ellenben túl sok. hogy ízlésük, kívánalmaik egyenlővé váljanak, s hogy meg tudják érteni egymást, szükséges volna, hogy meg tudják érteni egymást, szükséges volna, hogy mind a kettőnek kevés gyomorsava vagy pedig egyformán sok gyomorsava legyen. tegyük fel mármost, hogy a szerelem, mint erő, mialatt gyomorsavtermelő folyamat indul meg. bizonyos idő múltán a szerelem csodát művelt. A-nak gyomorsavtúltengése van már, mint volt B-nek a folyamat elején.

igen ám, csakhogy B is szerelmes, benne is működik az erő, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik, s amelyről  feltételezzük, hogy mindenható. azonos idő alatt ez az erő fogyasztani kezdte B fölösleges gyomorsavát, s mire A gyomorsava  megszaporodott, addigra B gyomorsava csaknem eltűnt. most tehát itt állnak egymással szemben, és a különbség ugyan akkora köztük, mint a legelején volt. csak éppen helyet cseréltek. ugyan ez áll az időre is. a szerelem mindig úgy keletkezik, hogy A beleszeret B-be,vagy viszont, B beleszeret A-ba. a viszonzás látszata nem más, mint reakció, a hiúság reakciója. minél hiúbb A, annál bizonyosabb, hogy viszonozni fogja B szerelmét. a hiúság a nők testi és lelki konstitúciója könnyebben következik, gyakori eset tehát, hogy a férfi az, aki beleszeret a nőbe s a nő hiúsága reagál, ezt nevezik viszontszerelemnek. ez természetesen addig tart csupán, amíg a hiúsági inger fennáll. olyan férfiakat, akik hivatásuknál fogva hiúak és exponáltan tetszelgő helyzeten láthatók, mint a színészek és politikusok, természetesen gyakran ostromolnak a nők, s ez esetben a férfi az, aki reagál. mindez éppen nem bizonyít a kölcsönös szerelem elméleti lehetősége mellett. minden ember egy másik emberre vágyik, arra, aki testi és lelki adottságainak legjobban megfelel. és félre értik ezt a vágyat azok, akik viszont szeretnek valakit. ők a hiúságuk áldozatai. ez a vágy tragikus, kielégíthetetlen és meddő."