És még egy idézet....
"Nem tehetett róla, néha utálta ezt az embert.
Mint később kiderült, a nyurga rászolgált erre. Voltak idegesítő mániái. Meglett férjes asszonyok a megmondhatói, hányféle rigolyával képes egy férfi borsot törni hitvese orra alá. Hagyjuk a szertehányt zoknikat, gatyókat, az elrejtett, csikkektől penetrálló hamutartókat. A szennyestaróba dugott mocskos poharakat, az asztalon hagyott mosatlan edényt és fél pár cipőt. A leégetett kávéfőzőt, a kilocsolt tejet, a megfojtott kanárit. A letépett karnist, az üvöltő televíziót, a sportújságot az nászágyban. A borotválkozás nagy, szent aktusa után az egész házat finoman belengő sörtéket, hagyjuk.
Elegendő, ha eldobált szappanokra, szétlocsolt tusfürdőkre emlékezünk lúdbőrös háttal.
Athéna míg él, emlékezni fog rá. A kifolyt hab úgy tett, mintha a padló része volna. Hogy e tévedés kiderüljön, mindössze rá kellett lépni. Ezután nem maradt más hátra, mint szétterjesztett karokkal, messze lebbenő törülközővel, váltás bugyival repülni, fejjel előre.
Úgy a tükörig. Ott komoly volt a közegellenállás, ám a tükörhöz képest a koponya bizonyult tartósabbnak.
Máris jött a kűr következő része. A fejbe vert, üvegtől vagdalt, személy féloldalra billent. Rátámaszkodott szabad jobbkezére, ám ez is megcsúszott. A törzs tétován kifordult, a koponya kitapasztalta a mosdókagyló porcelán talpazatának ellenálló készségét.
Itt a film elszakadt.
Redford a szemét forgatva, sóhajtozva érkezett, tekintve, hogy az adott személy társaságában egyetlen pillanatnyi nyugalom sincs. Csakhogy a fürdőhabnak tökmindegy, ki folyatja ki: mindenkinek csúszik.
Jóllehet a gúnárnyakú talpon maradt, mégsem abba az irányba sikamlott, amelyet célként kiszemelt. Előbb elkorcsolyázott a tusoló függönyéig, s belecsimpaszkodott. Aztán már vitte is magával a firhangot. Lobogó vitorlája kitakarta előtte a tereptárgyakat, köztük a nyöszörögve heverésző lányt. Elegendő volt elbotolni benne, koponyát a porcelánhoz csapni. A talpazat még mindig állta a sarat. A gúnárnyakú lomhán lehanyatlott, szorosan áldozata mellé.
A nedves függöny jótékonyan rájuk lebbent."
Vavyan Fabla - Mesemaraton 238.old
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése