közlekedni jó
Állok a buszmegállóban, várom a járművet, hogy felszállhassak rá. Hétköznap van, fél3 és 18fok. Busz meg, én fel. Abban a pillanatban ahogy én fel, megcsap a reggeli munkából hazaindulók párája. Hajnalban még nagykabátban indulnak útjukra a dolgozni járók. Akkor még hűvös van. Szóval a buszon nem csak testi és szájüregi kipárolgások vannak de még fűtenek is, ami ugyibár köztudottan rásegít a 18fok és kabát okozta kellemetlenségekre. Ablak seholsem nyitva.
Valamelyik megállónál felszáll egy ópapa. Kapaszkodik a a lelógóban, de nem bízva magában az orrom előtt 20 centire is megfogja a mozgássérültek háttámláját ezzel korlátozva kellemesnek kellene lennie olvasásomban. Ahogy közeledtem a célom felé úgy közeledett az arcomhoz a keze. Nézhettem én csúnyán, nem akaródzott neki felfogni bánatom. Azon gondolkodtam, közlöm vele, hogy a bőrt se műben se nyersen nem szeretem, hiába kínálgatja fogaim felé. Majd mikor jeleztem észbe kapván kicsit arrébb tette lottyadt karját, majd el is engedte a háttámlát, ennek köszönhetően erősen imbolyogni kezdett. Kicsit olyan érzés kerített hatalmába, ha elindulok nem a karját kapom meg hanem az egész testét. Ebbe bele gondolva végig futott rajtam egy pár kiló zöldborsó. Megvártam míg buszom vezetője lefékezi, majd kinyitja levegőt áramoltatni akaró ajtókat és kisliccoltam. A sztori pikantériája, hogy az ópapa érintését így egy kb 10éves forma jányka örökölte. Bocs de nem bántam.....levegő a tüdőmben, még ha kicsit benzin gőzös is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése