Kedves blogom! 
Nagyon csúnyán el vagyok maradva az írással! A Duna part óta voltunk a Kamaraerdőben kirándulni, voltunk ballagáson és szalonnát is sütöttünk.De a legjobb az utolsó kirándulásunk volt. Mindegyikről fogok bővebben blogolni. Mind-mind egy-egy élmény volt.
Kezdem a Kamaraerdővel hiszen az volt először. Rengeteg embert hívtam. Mindenki lusta dögnek mutatkozott.Csak 5en voltunk legények a gáton, pedig emberek hülyék mert összesen egy óra alatt értünk ki. Kik voltak?
-Kata "az asztmás"
-Orsy a csontkollekció "lustának képzelem magam"
-Anilla "mindig pörgök, járóagyammal"
-Sanyi "megmondhatatlan fapofa"
-és persze jómagam az "ötletgazda".
Őszintén szólva semmi kedvem nem volt menni, pedig én találtam ki az egészet. Anilláék szedtek fel a a kapuban vagyis felcsöngettek és én indultam. Hahahahahaha nagyon szarul indult minden, semmi kedvem nem volt az egészhez és nem is úgy indult a társalgás sem mint ahogy szokott. A szavak elhaltak bennünk. Anilla sem volt az igazi és én sem. Pedig ha együtt vagyunk nem lehet a szófosásunkat lelőni. Hányjuk magunkból a feleslegeket.
Közben a Lea is rángatott mindenfele. (írás közben tök jól előjönnek az emlékek). Szokásos úton mentünk a bolt felé (talákozó helye). Leát megfürdettem a patakban és haladtunk tovább. Orsyhoz felcsöngettünk de nem mutatkozott az ablakban, viszont Katát észrevettük miközben a közértből (nevezzük Plusznak) hazafele tartott készülődni. Szegény még fel is hívott mert tudja, hogy én egy idődegenerált vagyok és utálom, ha késve indulunk vagy érkezünk. Végül is nagyon nehezen (mindenki beiktatott valami plusz programot) de elindultunk. Rihegtünk-röhögtünk és erősen sajnáltuk azokat akik nem jöttek. Krisztiánt aki reggel még el is ment mellettünk miközben az uszodába tartott, Gizit és a kölykeit akik jól kifáradtak volna (náluk kiderült, hogy nem is voltak otthon és későn értek haza aznap), Renit és Gábort akik az alvást választották a világ legjobb társasága helyett, Szandyt aki nem jöhetett, Madárfát aki azt mondta, hogy nem ér rá de szerintem csak nem akarta látni a pofánkat, tesómékat akik nem válaszoltak a hívásra, Laci(emberem) aki úgyse jött volna.Mind mind sajnálni valók.
Közben a Lea is rángatott mindenfele. (írás közben tök jól előjönnek az emlékek). Szokásos úton mentünk a bolt felé (talákozó helye). Leát megfürdettem a patakban és haladtunk tovább. Orsyhoz felcsöngettünk de nem mutatkozott az ablakban, viszont Katát észrevettük miközben a közértből (nevezzük Plusznak) hazafele tartott készülődni. Szegény még fel is hívott mert tudja, hogy én egy idődegenerált vagyok és utálom, ha késve indulunk vagy érkezünk. Végül is nagyon nehezen (mindenki beiktatott valami plusz programot) de elindultunk. Rihegtünk-röhögtünk és erősen sajnáltuk azokat akik nem jöttek. Krisztiánt aki reggel még el is ment mellettünk miközben az uszodába tartott, Gizit és a kölykeit akik jól kifáradtak volna (náluk kiderült, hogy nem is voltak otthon és későn értek haza aznap), Renit és Gábort akik az alvást választották a világ legjobb társasága helyett, Szandyt aki nem jöhetett, Madárfát aki azt mondta, hogy nem ér rá de szerintem csak nem akarta látni a pofánkat, tesómékat akik nem válaszoltak a hívásra, Laci(emberem) aki úgyse jött volna.Mind mind sajnálni valók. Szóval nagy nehezen elindultunk és mentünk és mentünk az egér út felé majd ott kanyar kelenvölgy irányába, utcákon erre aztán arra. Hol fel, hol le. Azután elértük a kirándulás - szerintem -legjobb részét A lépcsőt. Itt mindenki meghalt. Természetesen rajtam kívül. Kis pihi aztán felvonszoltuk seggeinket a lépcső tetejére. Nekem majdnem sikerült hátra borulnom. Azt hiszem az Orsy vagy a Kata kapott utánam és mente meg az életemet. Azóta sem tudom eldönteni, hogy hálás legyek-e
. A lépcső és a 70es út után már kezdődött az erdő ahol végre kutyám szabadon lett eresztve, hogy őrjönghessen. Élvezte is nagyon. Az erdőben is le meg fel meg erre meg arra bolyongtunk. Sanyi szedegette a pókhálókat, hogy minket már ne zavarjon. Utólag is köszönjük. Aztán elértük a legmeredekebb részt. Mindenki a lightosabb úton akart menni de én kemény voltam és nem engedtem. Jól is tettem mert nagyokat röhögtünk egymáson. Sanyi hatalmasat esett a hátsójára amiről én lemaradtam de legalább részem volt Kata balettjában amitől úgy röhögtem, hogy nem bírtam lemenni. Ráadásul szemben jött egy idős házaspár ahol a nő azt mondta, gondolom a férjnek, hogy "segíts már vagy minek jöttél!". Ez a mondat nagyon kemény volt. Vihogtam is rajta rendesen. Végre leértünk és ki is értünk a rétre. Rengetegen voltak így megtámadtuk a beton placcot és ezzel a lendülettel a szendvicseinket. Orsy a marha lusta nem bírt megmaradni a seggén ezért elkezdett a Leával játszani és pörgette. Sokadik próbálkozásra sikerült nekik. (annyi minden történt ezalatt a pár óra alatt, hogy leírhatatlan, már leszakadnak az ujjaim) Közeben megérkezett egy idős túra társaság és kitúrtak egy fiatal társaságot az asztaloktól. Egy vén boszorkához ebem oda rohant az a birka pedig adott neki egy falatot, innentől kezdve nem lehetett leszedni az öregasszonyról amit nem nézett jó szemmel. Hülye idióta. Aztán volt két biciklis egy pasi és egy csajszi akik ott jöttek le ahol mi majdnem gurultunk. Azok valószínűleg nem voltak komplettek. Még megismerkedtünk egy gyönyörű kutyával. Egy német juhásszal akinek nagyon világos színe van. Édi volt. nem hagyta magát simogatni. Tőlem tartott. Pedig ez ritka.
. Kis pihi aztán felvonszoltuk seggeinket a lépcső tetejére. Nekem majdnem sikerült hátra borulnom. Azt hiszem az Orsy vagy a Kata kapott utánam és mente meg az életemet. Azóta sem tudom eldönteni, hogy hálás legyek-e. A lépcső és a 70es út után már kezdődött az erdő ahol végre kutyám szabadon lett eresztve, hogy őrjönghessen. Élvezte is nagyon. Az erdőben is le meg fel meg erre meg arra bolyongtunk. Sanyi szedegette a pókhálókat, hogy minket már ne zavarjon. Utólag is köszönjük. Aztán elértük a legmeredekebb részt. Mindenki a lightosabb úton akart menni de én kemény voltam és nem engedtem. Jól is tettem mert nagyokat röhögtünk egymáson. Sanyi hatalmasat esett a hátsójára amiről én lemaradtam de legalább részem volt Kata balettjában amitől úgy röhögtem, hogy nem bírtam lemenni. Ráadásul szemben jött egy idős házaspár ahol a nő azt mondta, gondolom a férjnek, hogy "segíts már vagy minek jöttél!". Ez a mondat nagyon kemény volt. Vihogtam is rajta rendesen. Végre leértünk és ki is értünk a rétre. Rengetegen voltak így megtámadtuk a beton placcot és ezzel a lendülettel a szendvicseinket. Orsy a marha lusta nem bírt megmaradni a seggén ezért elkezdett a Leával játszani és pörgette. Sokadik próbálkozásra sikerült nekik. (annyi minden történt ezalatt a pár óra alatt, hogy leírhatatlan, már leszakadnak az ujjaim) Közeben megérkezett egy idős túra társaság és kitúrtak egy fiatal társaságot az asztaloktól. Egy vén boszorkához ebem oda rohant az a birka pedig adott neki egy falatot, innentől kezdve nem lehetett leszedni az öregasszonyról amit nem nézett jó szemmel. Hülye idióta. Aztán volt két biciklis egy pasi és egy csajszi akik ott jöttek le ahol mi majdnem gurultunk. Azok valószínűleg nem voltak komplettek. Még megismerkedtünk egy gyönyörű kutyával. Egy német juhásszal akinek nagyon világos színe van. Édi volt. nem hagyta magát simogatni. Tőlem tartott. Pedig ez ritka.Aztán szépen lassan elindultunk haza. Gyalog. Lea fürdött a patakban, majd Tóváros lakópark bűzös vizében. Nagyon durva ami ott van. Pfujjj...
Szépen lassan mindenkit haza kísértem mert nekem még be kellett mennem a boltba. Onnan pedig haza. Nagyon jó volt. Egészséges fáradtság volt rajtam, bennem. Jót aludtam utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése