Kedves blogom!
Ááááááááá...... erősen nyűgös vagyok!
Ennek több oka is van. Tegnap este nyolckor bezártam, Anillával elindultunk hazafele. Útközben találkoztunk néhány kutyával. Lea úgy döntött játszik egy kicsit az egyik fiúval. Annyira élvezték az egészet, hogy ugrálás közben nekimentek a térdemnek. Azt hittem ott halok meg a fájdalomban. Rohadt szar volt, hogy nem tudtam kinyújtsam a lábam vagy behajlítsam. Hívtam a
Lacit de persze nem vette fel. Minek, hiszen csak én hívtam. Velem neki nem kell törődnie. Anilla felajánlotta, hogy visz a hátán. Rettenetesen vicces lett volna. De inkább rettenetes mint vicces. :-)
Hazaérve kaptam egy telefont menjek oda ahol a Laci van, és menjek el vele egy helyre. Oks. Rendben.De menni kell vásárolni.Hiszen még mindig én főzök. A főzőmanóim felmondtak. Nem bírták ember feneketlen bendőének feltöltését. Szóval oda mentünk ahol volt és láss csodát, na mit csinált??? Hát persze, teljesen igazad van. Ezek szerint te is ismered milyen is ő. Igen, igen, igen. Autót szerelt. Mi mást is csinálhatott volna. Nyakig olajosan feküdt az "új", szánalmas suzukija alatt. Néha ahogy erőlködve próbált kicsavarni egy csavart felemelte az autót. Jól nézett ki. Vasgyúró. Egyébként azért hívott, hogy menjünk el vele valahova a világvégére. Elvileg úgy volt, hogy az Adri meg a Dani mennek de nekik nem volt kedvük.Tehát menjünk mi az Anillával, mert díszkíséret nélkül nem lehet közlekedni ugyibár. Aztán kiderült,hogy az Adriék is jönnek, mire megkérdeztem, hogy akkor mi mi a fenének kellünk egyáltalán? Ennyi idő alatt amíg a kocsit esztergálta rég bevásárolhattam volna, hogy meglegyen a másnapi kaja. Tudod a manók... Szóval az Adriék haza lettek küldve, és mi elindultunk. Sikerült térképet szerezni mert a telefon és benne GPS lemerülni készült. Térkép szerzés közben még összedobtunk magunknak egy kávét is. Anélkül egy tapodtat se. Gyorsan kiértünk rákosborzasztóra és gyorsan érkeztünk
hazafele is. De a Laci tartozott nekem egy vásárló körúttal így elrobogtunk a Tescoba ahol megvettem mindent. Laci otthon kirakott és Anillát haza vitte a Heatherrel együtt. Éjfél volt mikor nekiálltam főzni. Büszkeség és balítélet. Imádom. Tökéletesen illett a krumplis tészta készítéséhez. Fél kettőkor tudtam álomra helyezni gyönyörű fejecskémet és tökéletes testecskémet. Leát beparancsoltam magam mellé az ágyba és már aludtam is. Reggel megszólalt az óra és hirtelen felriadva láttam ebem a lábamnál az ajtó felé fordulva, őrzi álmom és egyúttal engem. Mikor kicsit észhez tértem felém fordult és puszikkal üdvözölt. Imádom. Nem is imádom, mert az imádat csak egy rajongás féle. Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a kutyába. Közben azon
tanakodtam, hogy mindjárt bepisilek és nem tudtam eldönteni voltam-e kint éjszaka vagy csak álmodtam. Mindegy sietnem kellett. Lacit a másik szobában ébresztgettem nem túl sok sikerrel. Majd egy erősebb lökés véghez vitte akaratomat. Lea séta. Majd vissza ágyba. Alvás tovább. Nyolckor kelés. Egy óra ázás. Hajszárítás. Indulás. Anillától Heather el. Meló ezerrel.
És most itt tarok.... meló ezerrel. Azért tudok blogot írni.
Na jó van mit csinálnom csak lusta vagyok. Még egy csomó terrárium takarítása vár rám.
Lacit de persze nem vette fel. Minek, hiszen csak én hívtam. Velem neki nem kell törődnie. Anilla felajánlotta, hogy visz a hátán. Rettenetesen vicces lett volna. De inkább rettenetes mint vicces. :-)
Hazaérve kaptam egy telefont menjek oda ahol a Laci van, és menjek el vele egy helyre. Oks. Rendben.De menni kell vásárolni.Hiszen még mindig én főzök. A főzőmanóim felmondtak. Nem bírták ember feneketlen bendőének feltöltését. Szóval oda mentünk ahol volt és láss csodát, na mit csinált??? Hát persze, teljesen igazad van. Ezek szerint te is ismered milyen is ő. Igen, igen, igen. Autót szerelt. Mi mást is csinálhatott volna. Nyakig olajosan feküdt az "új", szánalmas suzukija alatt. Néha ahogy erőlködve próbált kicsavarni egy csavart felemelte az autót. Jól nézett ki. Vasgyúró. Egyébként azért hívott, hogy menjünk el vele valahova a világvégére. Elvileg úgy volt, hogy az Adri meg a Dani mennek de nekik nem volt kedvük.Tehát menjünk mi az Anillával, mert díszkíséret nélkül nem lehet közlekedni ugyibár. Aztán kiderült,hogy az Adriék is jönnek, mire megkérdeztem, hogy akkor mi mi a fenének kellünk egyáltalán? Ennyi idő alatt amíg a kocsit esztergálta rég bevásárolhattam volna, hogy meglegyen a másnapi kaja. Tudod a manók... Szóval az Adriék haza lettek küldve, és mi elindultunk. Sikerült térképet szerezni mert a telefon és benne GPS lemerülni készült. Térkép szerzés közben még összedobtunk magunknak egy kávét is. Anélkül egy tapodtat se. Gyorsan kiértünk rákosborzasztóra és gyorsan érkeztünk
hazafele is. De a Laci tartozott nekem egy vásárló körúttal így elrobogtunk a Tescoba ahol megvettem mindent. Laci otthon kirakott és Anillát haza vitte a Heatherrel együtt. Éjfél volt mikor nekiálltam főzni. Büszkeség és balítélet. Imádom. Tökéletesen illett a krumplis tészta készítéséhez. Fél kettőkor tudtam álomra helyezni gyönyörű fejecskémet és tökéletes testecskémet. Leát beparancsoltam magam mellé az ágyba és már aludtam is. Reggel megszólalt az óra és hirtelen felriadva láttam ebem a lábamnál az ajtó felé fordulva, őrzi álmom és egyúttal engem. Mikor kicsit észhez tértem felém fordult és puszikkal üdvözölt. Imádom. Nem is imádom, mert az imádat csak egy rajongás féle. Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a kutyába. Közben azon
tanakodtam, hogy mindjárt bepisilek és nem tudtam eldönteni voltam-e kint éjszaka vagy csak álmodtam. Mindegy sietnem kellett. Lacit a másik szobában ébresztgettem nem túl sok sikerrel. Majd egy erősebb lökés véghez vitte akaratomat. Lea séta. Majd vissza ágyba. Alvás tovább. Nyolckor kelés. Egy óra ázás. Hajszárítás. Indulás. Anillától Heather el. Meló ezerrel.
És most itt tarok.... meló ezerrel. Azért tudok blogot írni.
Na jó van mit csinálnom csak lusta vagyok. Még egy csomó terrárium takarítása vár rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése