Előkelő Idegentől egy újabb bejegyzés

"Vajon miért?
Vajon miért van az, hogy ha én képes vagyok felismerni, ha valakivel nem egy nyelvet beszélek, akkor a másik erre képtelen?
Oké, hogy sokszor, sokaknak betalál a momdandóm, de az nem feltétlenül az én hibám... Senkit nem kértem arra, és nem is fogok, hogy magyarázza a bizonyítványát... Ennek ellenére hányan megteszik önszántukból? Nem nekem kell magyarázni a dolgokat...
Azzal is tisztában vagyok, hogy van egy stílusom... vagy szeretik, vagy nem! Túlélem... Pláne, hogy az engem nem kedvelőket sem szereti ám mindenki... Jó reggelt kívánok! Lehet még annyira sem kedveltek ők, mint én... ;)
Mikor is jön elő a pikírt vagy cinikus stílusom? Amikor valaki szapulásba kezd, vagy győzködni arról, természetesen érvek nélkül, hogy a kevesebb több vagy éppen jobb... és teszi mindezt tiszteletlenül. Pedig sosem lesz több, vagy jobb... bármennyire is szeretné... bármennyire is magyarázza...
Amikor valaki nyilvánosan szapulni, kötekedni kezd úgy, hogy semmi építő javaslata, története nincsen... még jó, hogy visszaszólok... olykor nyersen. Attól lennék különb, hogy nem teszem? Nos, aki jelzőket dobálva érvel, sosem fog a szép szóból érteni... Mondjuk a saját nyelvéből sem... De, ha senki nem mondja meg neki, hogy hülyének tetszik lenni, akkor...?!
Ok és okozat... adok és kapok...

Kedvencem, mikor hájas karú nő a seggem láttán konditermet javasol... Ő, aki a karja vastagságából ítélve sem bír álom-hátsóval... pedig, hogy pasi létemre kisebb és jobb hátsóval bírok... abban is biztos vagyok...
Neki például csak egy tükröt tudok javasolni...

Vagy ott vannak az eleinte túlzottan rajongók, akik mindent agyonlájkolnak, meg helyeselnek bőszen... aztán szembesülnek vele, hogy róluk is írok, vagy nem éppen azt a választ kapják, amit hallani szeretnének... Majd az oldalnak küldött levélben kezd kötekedni, hibát keresni bennem, vagy minősíthetetlen hangvételben irkálni... Vagy a blogomban nick mögé bújva bátran leseggfejez... Minek? Ő ettől semmivel sem lesz több...
De vannak, akik csak úgy a semmiből felbukkanva kritizálnak... Irigység, antipátia, vagy csak ettől érzik magukat erősnek? Ki tudja...?!
Javasolni tudom nekik, hogy írjanak magukról, aztán elválik, hogy mennyit ér az irományuk...

Az érdemi vitát szeretem... Szeretem, ha valaki megírja, hogy miért nem ért velem egyet... Az, hogy ő jobban szeret ezt és azt, vagy pont fordítva lát dolgokat? Az még nem érv! Miért szereti jobban és miért látja másként... Na ezek már érvek lennének. Ja, hogy közben magáról kellene írnia, ami nem megy az illetőnek?! Tudom, hogy mást szidni sokkal könnyebb...

Miért írtam le mindezt?
Mert ezt a sok sz*rt nyelik mások is napról-napra. Tűrnek, ahelyett, hogy a sarkukra állnának és kinyitnák a szájukat... Nyelnek és tűrnek akár kapcsolatban is, a szeretett férfinak vagy nőnek is akár... Pedig nem kellene... Nagyon nem!"