"Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el." (Paulo Coelho)♥ezt anno szántam valakinek. a vicc az, hogy pontosan így történt. megismertem, megszerettem, és eldobott. szenvedtem, padlót fogtam és felálltam. eltelt egy év és már nem úgy tekintek rá mint a szerelemre, hanem mint egy tanulságra. mert sokat tanultam tőle. ő volt az aki azt mondta tanuljak meg egyedül boldog lenni és boldoga fogok belépni egy új kapcsolatba. igaza volt. boldog voltam egyedül, megtaláltam önmagam és ezt neki köszönhetem. csak azt sajnálom, hogy nem beszél velem. valószínűleg mindent elkövet, hogy elkerüljön. van aki azt mondja azért mert még nem zárt le magában. és van aki azt mondja, hogy valószínűleg azért mert fél tőle, hogy kínos beszélgetésbe kellene velem elegyednie és én még mindig akarnék tőle valamit.
tehát itt és most, kijelentem, hogy semmit sem akarok tőled mint pasi, de az életemből hiányzol. hiányoznak a beszélgetések, mert ha más nem is volt, beszélgetni mindig szerettem veled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése